Sosem tudtam elengedni senki olyat,aki el akart menni,mert képtelen voltam elképzelni nélkülük az életem további szakaszait.Egészen idáig.Már nem érdekelnek,akik itt hagytak,mert akik maradtak mindig is fontosabbak voltak/lesznek.És erre már rég rá kellett volna ébrednem,viszont jobb később,mint soha,ugye?
Kevés,aki maradt,de annál jobb.A kevesebbet jobban meg lehet becsülni,s a mennyiség sosem volt fontosabb a minőségnél.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése