Sosem voltam annyira híres.Nem akartam melletted sem az lenni.De mégis,amióta veled vagyok másként látom a világot,s a világ is másként lát engem.A mosolyom őszintébb,már nem érdekel a körülöttem nyüzsgő tömeg hamissága.Mióta veled vagyok,az emberek megtanultak köszönni és rájöttem,hogy a "felsőbb rendűek" is tudnak jófejek lenni.Törődsz velem,ami számomra furcsa.Sosem törődtek velem a te fajtádból,de kellemes,meg tudnám szokni.
Ennek ellenére,mikor nem vagy itt,az emberek olyanok,amilyennek megismertem őket.Az élet elveszti tarka színeit,újra a szürkeség dominál.A magány visszatér,s az őszinte mosolyom újra eltűnik.
Csak azt akartam,hogy ne menj el.Mostmár azt is érted,hogy miért.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése