Volt már olyan érzésetek,mintha minden így lenne tökéletes?Semmi sem hiányzik,semmi sincs útban..egyszerűen gyanús.Lehet én vagyok ennyire pesszimista,de minden vihar előtt csönd van,nem?
Bár lehet csak egy megérzés és inkább élveznem kéne ezt a kis "csöndet" addig,amíg tart.
Bár elég érdekes,hogy csak jók történnek velem,semmi fekete felhő sincs a láthatáron.Pedig már megszoktam az esőt.Lehet most a szivárvány időszaka jött el?
2014. január 9., csütörtök
2014. január 6., hétfő
new blog part2.
Eléggé szeretek írni,de erre gondolom az összes olvasómnak sikerült rájönnie.Egy új blogot kezdtem írni,amely eléggé eltér a mostaniaktól.Hogy miért?Mert egymásra épülő,regényszerű tartalma van,itt már számít a nézettség,ugyanis minden századik oldalmegjelenítés után jön 2 újabb rész,ha rohamosan nőne a nézettség/amiben nem nagyon hiszek/ akkor esetleg 3 is előfordulhat.A történet a saját életem egy fájdalmas szituációjáról szól,mely sok embert megváltoztatott körülöttem,köztük engem is.
Tehát ha érdekel egy jó kis story,akkor nézzetek be,remélem nem fogtok csalódni ;)
www.ez-az-elet.blogspot.hu
Tehát ha érdekel egy jó kis story,akkor nézzetek be,remélem nem fogtok csalódni ;)
www.ez-az-elet.blogspot.hu
2013. december 28., szombat
this is war.
Néha úgy érzem magam,mintha egy háborúba csöppentem volna,ahol az egész életem célja,hogy megfelelőképpen szolgáljam hazámat.De mi van,ha a hazám csak kihasznál,nem érdekelvén,hogy mi van velem,vagy hogy élek-e még,a lényeg,hogy őt segítsem bármi áron?Fel kell hogy álljak és harcoljak!Mindenem meg van,hogy győzzek,de ahhoz sem hiányzik semmi,hogy újra a padlón végezzem.Nézzek szembe a hazámmal,s mentsem életemet,vagy bukjak el a haza dicsőségéért?
2013. december 14., szombat
useless.
Életem egyik legfontosabb célja,hogy legyek valaki.
Olyan,
akivel örömmel társalogsz,barátkozol,
akivel jó lenni,
akinek bármit elmondhatsz,
aki fontos,
aki nem felesleges...
Egy mondat.
Egy idióta mondat miatt az életkedvem a nullára csökkent,a pulzusom felemelkedett,a könny már csordult volna...de nem.Helyette egy komor képpel továbbhaladtam,s nem hoztam fel a témát többé,mivel fájt,hogy ennyire nem vagyok (már?) olyan,amilyennek ők elfogadnak,de már nem is nagyon érdekel.
Emígy már tök mindegy,csak a többieket sajnálom,amiért a személyem egyeseknek nélkülözhető,hasztalan.fölösleges,mellőzni való,elhanyagolandó,hasztalan...
Ásd el magad..
Emígy már tök mindegy,csak a többieket sajnálom,amiért a személyem egyeseknek nélkülözhető,hasztalan.fölösleges,mellőzni való,elhanyagolandó,hasztalan...
Ásd el magad..
2013. december 10., kedd
sorry.
Sajnálom,ha nem jelentkeznék időközönként,vagy eltűnnék,de ez azt jelenti,hogy vagy jó a hangulatom,vagy nincs olyan érzés bennem,amit meg tudnék osztani,fogalmazni.Leegyszerűsítve,amikor boldog vagyok,vagyis inkább így....Ha nincs bennem valami negatív érzelem,akkor nem tudok írni.A boldogságot megírni képtelen vagyok,csak a bút,komorságot,a megszokottat.
2013. december 7., szombat
anyway.
Nem tudom mit csináljak.Hagyjak inkább mindent a sorsra,vagy avatkozzak bele pro és kontra függetlenül?Mi van,ha ezzel mindent elrontok?De lehet,hogy pont ez vezetne célom eléréséhez.Túl bátortalan vagyok bevallani az érzéseimet,sőt még ahhoz is,hogy magamnak bevalljam mit érzek.Nem tudom kimondani azt az egy kibaszott szót,mert már sokszor csalódtam és halálosan félek az újabbtól.Hülye vagyok,hogy nem tudok egy árva szót sem kinyögni,de az érzelmek múlandóak.Ha ő már nem érez semmit.....de még arra sincs garancia,hogy valaha érzett.Tehát...Belevágjak,vagy hagyjam elveszni?
2013. december 3., kedd
2013. december 2., hétfő
divination.
Éreztetek már olyat,hogy vele kell lennetek?Hogy mindig is tudtad,de sosem akartad bevallani,hogy IGEN,Ő AZ ÉS ERRE MÁR RÉG RÁJÖTTEM.De mi van ha ez csak egy téves valami,ami miatt elveszítem az eszemet és olyanokat csinálok,amiket normál állapotban sosem?Vagy csak annyira szeretetre éhezem,hogy belevéstem az agyamba,hogy nekem szükségem van rá annak ellenére,hogy ő teljes nélkülem is? Miért verne át a saját elmém?Tudom,hogy ő kell nekem és valaha tudtam,hogy én is neki.De azóta minden más lett,s most teljesen zavart vagyok,ami lehet kihatással van a gondolataimra,írásomra,viselkedésemre,mindenre.Ezzel arra célzok,hogy....van annak értelme amit írtam?Vagy csak bepötyögtem azokat a betűket,amelyek épp szimpatikusak voltak?Zavarodottságban van értelme bárminek is?Vajon megérti bárki is,hogy mit akarok,miért és hogy hogyan?Mert én nem....
2013. december 1., vasárnap
hope(less).
Még mindig van remény,hogy megtudják milyen is vagy valójában.Még mindig van remény,hogy megváltozz és felhagyj ezzel a viselkedéssel.De arra már nincs,hogy újra barátok legyünk,hogy elfelejtsek mindent,amit ellenem tettél,és az is reménytelen,hogy megbocsássak neked.Sosem gyűlöltem annyira embert,mint most téged,de kiérdemelted.Mert egy reménytelen eset vagy,akibe kár energiát fektetni.
2013. november 27., szerda
the (friend)ship is gone.
Mindenkit szeretek,szinte kivétel nélkül.És ebbe fogok belepusztulni...
Annyira szeretem az embereket és annyira társagára vágyom,hogy nem veszem észre,hogy az én társaságom meg szinte senkinek sem kell.És ez annyira fáj,hogy már sehova nincs kedvem menni,ha mégis rászánom magam,inkább váratlanul hazajövök,nehogí kitörjön belőlem a sírás.Kívülről kemény vagyok,de mindenkinek kell egy bizonyos pajzs,ami megvéd a külvilágtól.Mondjuk nekem kettő is van....
A keménység és a zene.
A zene sosem hagy egyedül,rá mindig számíthatok,még össze sem tudok vele veszni.A zene egy pajzs,egy remény,egy világ,egy örök barát.
De az élő barátaim is fontosak,mármint nem a haverok,a barátok.Azok,akik nem csak azért vannak velem,mert....nem is tudom miért vannak velem olyanok,akik legszívesebben a pokolba kívánnának,de ez már az ő bajuk.Rájuk hagyom.
Viszont szinte sosem tudtam megkülönböztetni a barátokat és a haverokat.Ezért fáj,ha egy haver(akit barátnak hiszek) ott hagy a francba és sosem jön vissza.Egy ilyen pillanat a legnagyobb fájdalom a szívemben.
Annyira szeretem az embereket és annyira társagára vágyom,hogy nem veszem észre,hogy az én társaságom meg szinte senkinek sem kell.És ez annyira fáj,hogy már sehova nincs kedvem menni,ha mégis rászánom magam,inkább váratlanul hazajövök,nehogí kitörjön belőlem a sírás.Kívülről kemény vagyok,de mindenkinek kell egy bizonyos pajzs,ami megvéd a külvilágtól.Mondjuk nekem kettő is van....
A keménység és a zene.
A zene sosem hagy egyedül,rá mindig számíthatok,még össze sem tudok vele veszni.A zene egy pajzs,egy remény,egy világ,egy örök barát.
De az élő barátaim is fontosak,mármint nem a haverok,a barátok.Azok,akik nem csak azért vannak velem,mert....nem is tudom miért vannak velem olyanok,akik legszívesebben a pokolba kívánnának,de ez már az ő bajuk.Rájuk hagyom.
Viszont szinte sosem tudtam megkülönböztetni a barátokat és a haverokat.Ezért fáj,ha egy haver(akit barátnak hiszek) ott hagy a francba és sosem jön vissza.Egy ilyen pillanat a legnagyobb fájdalom a szívemben.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)
