imperfect.

Sosem voltam tökéletes,nem is akartam az lenni.Megpróbáltam elfogadni magam,mégha nem is sikerült száz százalékosan,mert a külsőmmel nem leszek elégedett soha.De a belsőmet elfogadtam.Nem kérem,hogy más is toleráljon,azt sem,hogy véleményt hozzanak rólam,hogy kommentáljanak,mert nem érdekel.Szerintem mást sem érdekelne.Ha valakinek valami baja van velem,tartsa meg magának,nem fogok (már) másért megváltozni,mert rájöttem,hogy abból soha nem sül ki semmi jó.Úgyhogy mégegyszer így a végére: Ha nem bírsz,tartsd meg magadnak! ;) (NEM vagyok bunkó,csak fájdalmasan őszinte.Ezt nem érdemes összekeverni.. #justsaying)