waterfall.

A vízesés olyan számomra,mint egy gyönyörű csalódás.Egy fadarabka voltam,amit sodort az ár,mit sem sejtvén,hogy miféle sors vár rám.Messziről megláttam egy csodás sziklát,amely iránt kialakult plátói szerelmem alapja.Minél közelebb kerültem hozzá,annál jobban féltem az elutasításától.Megtörtént.Nekimentem,majd kettétörte szívemet,s vele együtt engem is.Akkora fájdalmat éreztem,hogy az egyre erősödő áramlatot észlelni sem tudtam.Megláttam még egy sziklát,mégnagyobbat,csodálatosabbat,tökéletesebbet.Tudtam,hogy ha újra arra visz a sordás,azt nem élem túl.De kikerültem,s lezuhantam.Le együtt a vízzel,a többi fadarabkával,levelekkel,apró kavicsokkal,halakkal,mindennel.Le a mélységbe,a zuhanás pillanatát élvezvén elfelejtettem minden fájdalmat,s miután a felszínre jutottam,partra sodródtam.Kiszáradtam és soha többé nem bántott senki és semmi.