Az életem során megtanultam,hogy nem minden lehetséges,amire vágyom.Ebbe bele kellet törődnöm,bármennyire is szívszaggatóan fájdalmas.Nem kapom vissza az embereket régi tulajdonságaikkal,nem hozhatom helyre a hibáimat,nem lehetek mindenben a legjobb,nem tudok mindenkinek megfelelni...NEM LEHETEK TÖKÉLETES.Ahogy más sem.
Fáj.Néha fáj látni elveszíteni valakit,akiről azt hitted,hogy ismered,hogy megbízhatsz benne,vagy hogy fontos vagy neki.Hagytak már így el téged?Akkor elárulom...JOBB ÍGY NEKI.Sosem akart visszajönni,sosem akarta megbeszélni,sosem panaszkodott,hogy azelőtt jobb lett volna.És ez baromira kiborító.Hogy képzeled?Hogy volt merszed kisétálni az életemből,amikor jól tudtad,hogy ez nekem fáj,hogy szükségem van rád és hogy nem akartalak elveszíteni?De te ennek ellenére elhagytál ok nélkül.Vagyis inkább jó ok nélkül.Mert attól,hogy így a hírneved megnőtt,legbelül egy senki lettél.Egy üres,árva,semmirekellő lelket varázsoltál magadnak a néhai értékes,valamire valódból.Megérte?Úgy gondolod?Valóban?Ez így jobb neked?Mert nekem nem.De tudom,biztosan tudom,hogy neked ez így jobb.Légy velük,tegyél rám magasról és soha többet ne gyere vissza.Vagyis,visszajöhetsz,de az már nem lesz ugyanaz.Már nem fogok bízni benned,semennyire sem.Mert akármit mondasz,akármit csinálsz,azzal kiborítasz,teljesen kiborítasz.Tudod,egyformák voltunk és most...Ki a franc vagy te?
http://www.youtube.com/watch?v=rK04Q6AFQTE
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése